Van a zongora, mely lehet fiatal és öreg is... a lényeg,hogy hogyan játszanak rajta.
Pont,mint mi emberek... fiatal és öreg, de a lényeg, hogy hogyan élünk, hogy hogyan tudunk játszani a zongoránkon, az életünk zongoráján.
Vannak fehér és fekete billentyűk.
A fehérek a boldog, örömteli pillanatok perceiben szólalnak meg, míg a feketék a boldogtalan, nehéz dolgokat keltik életre...
A zongora szó is akkor szép, ha mindkettő van benne, mély és magas hang is, ha a sötét és fehér billentyűn is játszunk egyszerre... Az életünk is akkor lesz szép, ha megéljük a boldogtalan, nehéz pillanatokat, a boldog könnyed percekkel egyetemben... legyenek egyensúlyban, de elsősorban a boldog hangokat szólaltassuk meg és azokra koncentráljunk, de mellette a szomorú nehéz hangok is csendüljenek fel... ha megtaláltad a ritmust, az egyensúlyt, kész a zongora szóló és látod könnyebben megy majd az életed...és egy csodaszép játék lesz belőle, melyet mindig újra és újra játszanál majd!
